URH műholdas szakosztály

 

Klubunk műholdas szakosztálya kezdetben egy kicsit csalt.

Igaz, így sokkal nehezebb dolgunk volt, mintha nem csaltunk volna, de hát mi szeretjük a kihívásokat.

Hogy is van ez? És miért valljuk be nyíltan?

Az igazság az, hogy az első "égi QSO-kat" nem is műholdon keresztül létesítettük.......az igazi Holdat választottuk, vagyis EME (Föld - Hold - Föld visszaverődéses) összeköttetésekkel kísérleteztünk.

A feladat részben egyszerűbb, részben nehezebb, mintha műholdakkal indultunk volna. Egyszerűbb, mert az igazi Hold lassabban mozog odafenn, tehát könnyebb követni. Cserébe a vett jel nagyságrendekkel kisebb, merthogy nem egy adó kering a fejünk felett néhány száz kilométer magasan, hanem egy eléggé rossz minőségű visszaverő felület, és kb ezerszer messzebb is van, mint a műholdak általában.

Na de hogy is van a történet? 

Szokás szerint Laci bácsi megkeresett minket, hogy csinálni kéne valamit. Ezekből a megkeresésekből általában rengeteg munka, és rengeteg élmény adódik. Az előbbit nem vetjük meg, az utóbbit pedig kifejezetten szeretjük, így hát érdeklődve hallgattuk a feladatot.

Mint kiderült, a "holdradarozó" Bay Zoltán éppen akkoriban ünnepelte volna 100. születésnapját (1900.július 24.) És ha már kerek évforduló, hát csak meg kellene ismételni az 55 évvel korábbi kísérletét. RADAROZZUK MEG A HOLDAT! De hát ez egy rádióklub profiljába csak érintőlegesen passzol, nézzük hát, mit is kellene csinálnunk. Rögtön előjött a Föld - Hold -Föld összeköttetések ötlete.

Azonban tudtuk, hogy akik ezt művelik, hatalmas antenna monstrumokat használnak, rettenetes lóerővel megtáplálva. Nekünk erre nincs lehetőségünk, sem anyagi, sem hely, sem idő terén. Na de sebaj, ha Bay Zoltán 1945-ben az akkori technikával képes volt radarvisszhangot érzékelni a holdról, akkor talán mi is meghallunk egy-két erősebb állomást. Megvizsgáltuk lehetőségeinket, és egy vézna, 6 méter hosszú yagi antennából kialakított 4-es csoport mellett döntöttünk. A rádiók adottak voltak 144MHz-re, de a teljesítmény elég kevés, mindössze 100W. Evvel nem nagyon lehetett volna labdába rúgni, tehát megfejeltük egy 1kW-os végfokozattal. Miután minden a helyére került, jött a próba. Mintha nagyon halványan visszahallottuk volna a magára hagyott morzejeleket. Remek! Akkor próbáljunk QSO-zni! Mentek a CQ-k, de válasz sehol. Ekkor végső elkeseredettségünkben utána néztünk, hogy a " nagyok" hogyan is csinálják ezt. Kiderült, hogy az EME-zők rövidhullámon szokták megbeszélni a QSO-t.......régen......de manapság már az interneten chat-elnek. Megtaláltuk a megfelelő fórumot, és kapcsolatba léptünk a többiekkel. Nagy örömmel fogadták az új hívójelet: HG 100 BAY . Nagyon segítőkész volt mindenki. Ezek után, a megbeszélt időben, és frekvencián elkezdtük a hívást. Nem sokkal később, már jött is, hogy hallanak minket "odaát", vagyis az USA-ban. Vételre mentünk, de sajnos nálunk csak az "ultrasuss" volt hallható. A következő 1-2 napban törtük a fejünket, igazgattuk az antennákat, előerősítőket próbálgattunk, DSP-t szereztünk be, és végül összeállt a technika. Legmerészebb álmainkat is felülmúlta, hogy egy ennyire "pici" antenna rendszerrel sikerült végül közel 30 állomással forgalmaznunk. SWL lapot ennél sokkal többet kaptunk......hiába, ahol nagy antenna van, ott a kicsiket is hallják.

 

A szakosztály életében a második és harmadik "égi QSO" is alkalomhoz kötődött,

Simonyi Károly HA5SIK kétszer is fellátogatott az ISS-re, a Nemzetközi űrállomásra.

 

A repülés során az amerikai pilótáktól megszokott módon, Károly OM középiskolás diákokkal beszélgetett rádióamatőr frekvencián. Természetesen egy magyar iskolát is "bevállalt". A főszervező, a BME Rádióklub, és HA5WH Bandi OM választása a Puskásra esett, mondván, itt megvan a szaktudás, a technika, és a képzett diákok, és mindez egy helyen. Ismét sürgés forgás, antennák telepítése, rádiók összeválogatása következett. Itt már a műhold követést mindenképpen számítógépre kellett bízni, hiszen az űréllomás nem egész 8 perc alatt végigsuhan felettünk, és ez idő alatt a diákok kérdezni fognak, Károly fentről válaszol. Nem lehetett egyetlen másodpercet sem elszalasztani. Technikailag mondhatjuk, hogy nem is olyan nagy kihívás, hiszen kb 350km-re kering felettünk az ISS, és a rádió teljesítménye is legalább 10W. A két állomás között szabad a rálátás.....menni kell mindennek. A bökkenő csak az, hogy legalább 5 TV csatorna operatőre és riportere, valamint 25-30 újságíró élőben akarta látni, hallani és közvetíteni az eseményeket. Próba lehetőség meg nem volt, rögtön "élesben" kellett QSO-zni, hibalehetőség kizárva! Ezért minden technikai eszköz (rádió, antenna, operátor, hangrögzítés) háromszoros tartalékkal lett kiépítve. Három csak nem romlik el egyszerre. Szerencsénk volt, minden a forgatókönyv szerint rendben zajlott.A konstruktőri szakosztály ismét jól vizsgázott, nagy sikert könyvelhettünk el

 

.

 

Mindenképpen meg kell említeni a technikai csapatot, akik megteremtették a lehetőséget erre az eseményre:

HA5PTL Laci, HA5CH Pista, HA5AUC Pista,

 HG7TR Bandi, HA5MRO Márk, HA5OJ Pisti

 

A Földre való visszatérés után Károly az iskolába látogatott, és megtekintette a földi állomást.

 

 

 

 

A második repülésre az összeköttetés biztosítása már "rutin feladat" volt, hiszen két évvel korábban már mindent kipróbáltunk. De hogy ne legyen sablonos a dolog, azért némi újdonság került az életünkbe. Nevezetesen az az ötlet jött, mi lenne, ha nem csak az ISS repkedne a fejünk felett, itt a Földön is mozgó állomásokkal próbálkoznánk.

 

Az ötletet tett követte, kialakult a földön - vízen - levegőben csapat.

 

A mozgó állomások bejelentkezési sorrendben a következők voltak (vastag betűvel szedettek a klubtagjaink):

stabil állomás: HA5MRASZ
repülőgép: HA5CH/AM
repülőgép: HA7TM/AM
hőlégballon: HA5PA/AM, HG7TR/AM, HA5OJ/AM
sárkányrepülő: HA5VI
kerékpár: HA5BF
hajó: HA3SIO/MM
vitorlás: HA5CSI/MM
stabil állomás: HA5RT

 

 

És végül a jelen. Épül a stabil műholdas állomás, mellyel a rádióamatőr műholdakon keresztül szeretnénk forgalmazni.

 

 

  

fent, balra: az antenna már a helyén, az ég felé fordítva

fent jobbra: utolsó simítások az árbóc tetején

 

 

 

 

 

 

 

balra: .....hogy mi minden kell, hogy "zsírozottan" működjön minden .... hi

 

jobbra: egy stabil kéz csodákat tesz